A temesvári anjou-kori kastély
A temesvári ú.n. Hunyadi kastély a város legrégibb műemléke, történelme mintegy 700 éves múltra tekint vissza.
Az épület helyén 1307-ben épült fel, I. Károly Róbert király rendelkezésére egy kastély. A királyi udvar 1315-ben költözött Temesvárra egészen 1323-ig, amikor a király végül Visegrádra helyezte át a királyi udvart. A király udvar temesvári tartózkodása a királynak az ország nagy nemeseivel vivott háborúskodásához köthető, melyek idején Károly Róbert ezen országrész nemeseiben lelt támogatásra. A királyi udvar jelenléte nagy mértékben szorgalmazta a város fejlődését is. A későbbiekben Temesvár megtartotta stratégiai kulcspozicióját és a törökök ellen folytatott hadjáratok kiindulópontjaként szolgált. Ennek következtében I. Lajos és Zsigmond király is többször látogatott el Temesvárra, szállásul pedig legnagyobb valószinűséggel a volt királyi kastélyt használhatták.
A XV. és XVI. század folyamán a kastély a temesi ispánok rezidenciájaként szolgált, az írott forrásokból tudjuk, hogy Ozorai Pipó és Hunyadi János is ezek közé tartozott. Az idők során a kastély folyamatos átépítésen és bővitésen ment keresztül. 1552-ben a török seregek megostromolták a várat és a kastélyt, melynek elfoglalása után Temesvár a tartomány központja, a kastély pedig a török hivatalnokok székhelye lett több, mint másfél évszázadig.
Temesvárt Savoyai Jenő osztrák herceg seregei szabadították fel 1716-ben. A kastélyt katonai kaszárnyává alakították át, ezért a célnak megfelelően átépitették. Az 1849-es forradalom idején Temesvár újból ostrom alá került és a kastély épülete súlyosan megsérült. 1856-ban fejeződtek be az átépítési munkálatok, melyek következtében újszerű, romantikus stílusú homlokzatot kapott az épület.
A jelenleg restaurálás alatt álló épületet 2007-2013 között régészeti kutatásoknak is alávetették a szakemberek. A kutatások során a középkori kastély különbözö periódusaiból származó falmaradványok valamint a körülötte húzódó palánk került napvilágra. Ezek mellett számtalan tárgyi lelet is előkerült: kerámia edények, török pipák, érmék, kályhacsempék, fémtárgyak, valamint a kastélyt díszítő gótikus kőfaragványok is.
A kastély belső udvarának kutatása során a régészek az Anjou-kori lakótorony és egy palotaépület falmaradványaira bukkantak. A lakótorony a királyi udvar székhelyeként szolgáló kastély központi magját képezte, mely úgy védelmi, mint lakás funkcióját is ellátta.
A lakótornyot védőfallal kerítették körbe a későbbiekben, ebből fejlődott ki a XV
-XVI. századi négysaroktornyos kastély, mely az 1552-es török ostrom idején állt.
Az előadásra szombaton, 17 órától kerül sor a Gerhardinum Római Katolikus Teológiai Liceum disztermében, Kopeczny Zsuzsanna régész előadásában.
